|
Jut eszembe, a fenti sorok lánglelkű szerzője is őszi depressziójában írhatta a Szeptember végén című halhatatlant – persze azért néhány verssel később megtalálta a megoldást, hogy aszondja (P. után szabadon): Egyik kezemben a szabadságnak levele / Másik kezemben kedvesemnek kebele.
További gyors ötletroham a túlélésre: férfiaknak evés, ivás, haladóbbaknak akár zabálás és vedelés; ívás (höhö), karibi kirándulás alig-fűszoknyás lányokkal (ahogy azt Móricka elképzeli…), nőknek vásárlás, nassolás, SzülFel összes eddigi évada egyben, mediterrán kirándulás napbarnította matrózokkal, akik gitároznak és énekelnek (és lehetőleg nincs tripperük, hogy a komolyabb kórképekről ne is beszéljünk…).
De ha nem tudsz kiszabadulni a betondzsungelből, ahol mélyzöld Demszky-karók szegélyezik a kutyaszaros járdákat, és csípős nyelvű, viceházmesterné lelkületű, nájlonotthonkás szomszédnénik perlekedése ébreszt legszebb álmodból... akkor menj moziba! Mondjuk legyen a film Paris, J. Binoche-sal, „homeopata” afrikai szerelemdoktorral, algíri zöldségesekkel, és ezeregy melankolikus-emberi-optimista kesze-kusza szállal.
Végül, de nem utolsósorban vedd tekintetbe, hogy – amint Láma Ole Nydahl mondja – minden lény boldogságra vágyik, és szeretné elkerülni a szenvedést. Ezért igyekezz megértő lenni hülye főnököddel, házastársaddal, a szomszédék gonosz Pistikéjével, és a hasonló khm... lényekkel. Ez megkönnyíti, hogy átvészeld a borúsabb napokat. |
