Változó korban vagyunk, és ezt nem ússzuk meg néhány hőhullámmal. Az emberi civilizáció paradigmaváltásra készül, illetve megmaradásához ez az egyetlen esély. A szemléletváltásra azért van szükség, mert a Föld nevű bolygó megtelt, környezetünk további szennyezése, és a biodiverzitás megszűnése, vagyis az élővilág sokféleségének pusztulása egy tömeges kihalás által, magát az emberiséget is létében veszélyezteti.

Kenneth Boulding klasszikus elméletével élve meg kellene tanulnunk a kifogyhatatlanul gazdag prérin kóborló cowboy helyett, az űrben tartózkodó űrhajós eszével gondolkodni, mindent beosztani, minden körülöttünk élő társunkat védeni és megbecsülni, különben pusztulásra vagyunk ítélve - ismerik fel a gondolkodó emberek szerte a világon.

Markhor

A paradigmaváltás persze nem Magyarországról indul, mi csak több-kevesebb eredménnyel követjük a világot, amikor követjük egyáltalán. Az ember azt hiszi, hogy a mai sajtóban már semmin sem lepődik meg, de újra és újra találhatsz gyöngyszemeket, amelyek tanúskodnak a gondolkodás zűrzavaráról. Átnézem a napi sajtót, és a Népszabadságban megakad a szemem egy öltönyös alakon, aki két embernyi elefántagyar között ágaskodik a „Vadászpuskával a világ körül” címsor alatt (Népszabadság április 19., hétfő, 9. oldal, de fent van a nol.hu honlapon is). Hídvégi Béla hobbija ugyanis, hogy kihalófélben lévő állatokat lő le.

Nem vitatom, hogy a derék honfi engedéllyel ejtette el a vadakat, napokig kutatva utánuk, nyaktörő sziklákon kúszva, ha fényképezőgéppel teszi ezt, még tisztelem is érte. Nem kutatom, hogy miféle kifacsart érzelmek ösztönöznek valakit, hogy ritka állatokat öljön meg (valószínűleg maga is ritka nagy állat lehet, mondhatnánk, és ez még csak egy szerény vélemény). Befolyásolni sem igen tudnánk ebben, amíg nem adnak ki igen ritka emberfajtákra kilövési engedélyt, de az idők változnak, lehet, hogy az állatfajok kipusztulásával erre is sor kerül, hogy zavartalanul és sportszerűen élhessük ki vérontás iránti ősi igényünket.

Viszont abba már beleszólnék, hogy egy magát európaiként definiáló napilap miért fényezi ezt a derék honfit háromnegyed oldalon keresztül. Ez már az írástudók felelőssége, amely az atavisztikus és ma már az emberi civilizációt fenyegető ösztönök reklámozása helyett, egyszer igazán beszélhetne arról, hogy a vadászok kora lejárt, esetleg elmagyarázhatná azt is, hogy miért nem érdemes ilyesmit csinálni. A cikk mondandója, hogy mennyit küzd a világjáró vadász, trófeái méltó helyre helyezéséért, és egy keszthelyi vadászmúzeum létrehozásáért. Igaz, hogy a tömegkommunikáció fejlődésével naponta százszor láthatjuk ezeket a vadakat természetes közegükben valamelyik tematikus csatornán, nem szólva az internetről, tehát egy vadászmúzeum kialakítása sosem volt kevésbé aktuális, mint ma, ez nem számít. A cikkben úgysincsen egyetlen félmondat sem arról, hogy mindez talán nem helyes. Az ember esze megáll. Nyissunk következőleg Szegeden Magda Marinko emlékmúzeumot, az áldozatokkal, annak is kábé ennyi tudományos haszna van, viszont sokan megnéznék, tehát a trófeák értékesek lennének.

Kérünk mindenkit, aki szánna rá egy kis időt, hogy küldjön e-mail-t a napilapnak az online@nepszabadsag.hu e-mail címen, és hívja fel a lap szerkesztőségének figyelmét a cikk kapcsán az írástudók felelősségére az emberi viselkedésformák kialakításában.

R. Gy.

A Népszabadság cikk

Kép: ultimateungulate.com