|
|
|
Paolo Coelho: Tizenegy perc
[2004. július 11. 21:22]
|
| |
| Beválna-e Hamvas Béla a népszerű Romana-füzetek szerzőjeként?
|
| |
Összeollózható-e a Smaragdtáblából és az ÖKM-ből irodalminak nevezhető alkotás? Mit szólna Erdő Péter az olyan mondatokhoz, mint például „Amikor a keze eljuttatott a negyedik orgazmusig, beléptem egy helyre, ahol minden nagyon békésnek tűnt, és az ötödik orgazmusban megláttam Istent”? Aki szívesen áldozza efféle posztmodernnek tetsző kérdésekre a nyári szünidőt, lapozza fel a népszerű brazil szerző legújabb, „világsikerű művét”.
A cselekményvezetés inkább emlékeztet a dél-amerikai szappanoperák dramaturgiájára, mint a Wilhelm Meisterére, noha Bildungsromanról volna szó: hogyan lesz egy butuska, vidéki kiscsajból messzi országban a szerelem művésze (azért nem olyan setét: finom utalásokból derül ki, hogy Coelho Az alkimistáját forgatja, jó kis intertext, mi?)? S mindezzel párhuzamosan: hogyan kezdi el újfent élvezni a szexet a kiábrándult svájci festőművész, Ralf Hart (a kemény! bár ne tudnék németül...)? Kár, hogy nem Földi Ágnes lektorálja a prostituáltakról szóló szépirodalmat: a kurvák – bocs: a máriamagdolnák – itt többnyire „felfedezik a belső fényt”, rájönnek, hogy az élet hullámvasút, de érdemes bevállalni, meg hogy szabadság, szerelem, e kettő, illetve frigid-forma könyvtárosokkal diskurálnak olyasmikről, hogy „az orgazmus koncentráltan csakis a csiklóban jelentkezik”, meg hogy hol található a G-pont. (Elárulom: rögtön, ahogy belépsz az első emeletre, szemközti ablak.) Minekutána főhősünk, a night clubban mezőgazdasági szakkönyveket olvasgató műveltprosti Maria kiokosodik ezekből a sok bölcsességekből, olyasmikre lesz képes, mint elélvezni olyankor, amikor zöldre vált a lámpa egy gyalogos-átkelőhelyen, csak úgy, mi, prosztó többiek pedig észre sem vesszük, annyira rohanunk, annyira el vagyunk foglalva. Hogy mit tegyünk azokban az esetekben, amikor észleljük, hogy közlekedési partnereink szexuális transzállapotban leledznek, a szerző jótékonyan elhallgatja.
Heppiend, naná, sztereotip gyönyörű-brazillány példás családanya leszen a nyugis Genfben, a ribanc-élet nyomot nem hagy erős lelkén, ex-orgiabajnok gazdag-festőgyerek nyugszik és így tovább. Ja, a címben szereplő tizenegy perc a kúrásra utal, ha nem számítjuk a piát-vacsit előtte meg a cigit utána. Olvassuk inkább a Playboyt meg a Bibliát, külön-külön!
Athenaeum 2000 Kiadó, 2004
|
| |
Irina Tarakanova |
|
|
|
