Brian Molko és zenekara azért nélkülözhetetlen, képzelt gyógyszer, mert azonnal megjegyezhető, elsőre ütő, keserű slágereket írnak, és nemcsak az tinédszerkori depresszióban szenvedő trendi tizenéves lányoknak, hanem gyakorlatilag bármelyik korosztálynak. Nagy tévedés azt gondolni, hogy a Placebo csak egy divatos depis zenekar. Az eddig megjelent lemezeik mindegyikén szerepel legalább három meghatározó dal, amelyeket nehéz elfelejteni. A Special K, a Bitter End, a Pure Morning mind-mind fontos lenyomatok.
A szorongók, pánikbetegségben és mániás depresszióban szenvedők nagyon sokat köszönhetnek Brian Molkóéknak - ezek a dalok már sokszor rázták helyre szuicid közeli hangulatban levő hallgatókat.
A Without You I'm Nothing például a kilencvenes évek egyik leghatásosabb popzenei készítmény
A március közepén megjelenő lemez igazi skizofrén fenomén: egyszerre placebós és nem is. Placebós azért, mert nagyszerű, nagyívű dalok szerepelnek és jelen van az elsőre felismerhető, baljós, pszichedelikus melankólia, és jelen van az "időzített bomba" atmoszféra is. Nem placebós azért, mert nem hallhatunk olyan popslágereket, mint a Special K vagy a Bitter End. De nincs is ezzel baj. Súlyos és erős elszállás van: már nem atmoszféra, de még nem sztratoszféra. Egység van. Odahatós szerzemények. A Drag popközeli húzása és a Folllow The Cops Back Home hátborzongató melankóliájában nemcsak a feltétlen rajongók találhatják meg a számításukat.
Ezt a lemezt az elejétől a végéig, egy ültében kell végighallgatni, akkor üt igazán. Az csak külön plusz, hogy a korábbi Placebo kislemezek producerével, Dimitri Tikovoival felvett albumon olyan vendégművészek szerepelnek, mint az R.E.M. énekese, Michael Stipe (a Broken Promise című dalban), és a The Kills női fele, VV, aki a lemez címadó nyitódalában énekel.
Xanax, Válium helyett ajánlott bevenni, napi kétszeri meghallgatással.
Kiadó: EMI
|