Hagyjuk most az olyan közhelyeket, mint a grunge legnagyobb túlélői, induljunk ki a zenekar azon korszakából, ami a grunge hullám lecsengése után kezdődött. Az első három lemezükkel mindent kifacsartak a grunge-rock zenei stílusból (Ten – 1991, Vs. – 1993, Vitalogy – 1994), mégha Kurt Cobain silány kópia zenekarnak is tartotta őket. Sőt, már a Vitalogy albumon is hallhattunk olyan kísérleti, új formákat kereső számokat, amelyek előrevetítették a Pearl Jam újabb korszakát. A’96-os No Code már egy teljesen új utakra lelt zenekar lenyomata, amelyet további mestermunkákkal folytattak. A Yield (1998), a Binaural (2000) és a Riot Act (2002) egytől egyig kötelező darabok, de a tavaly megjelent dupla válogatás (Rearviewmirror – Greatest Hits 1991-2003) sem hiányozhat a lemezgyüjteményünkből.
Mint ahogy az új lemezt is kötelező beszerezni minden rock’n’rollernek.
A cím nélküli album a Binaural és Riot Act irányvonlát folytatja tovább, alapvetően hagyományosabb rockdalok és jellegzetes pearl james darabok váltakoznak, néhány lassabb szerzeménnyel. A Life Wasted, a Comatose, az Unemployable a korai Pearl Jam lemezek hangulatából merít (Vs. és Vitalogy), de vannak lassabb, visszafogottabb pillanatok is (Parachutes, Come Back és a radioheades atmoszférával bíró Gone). Az album legszebb dala a Better Man testvérdalaként is felfogható, elszállt Inside Job.
A lemez vége felé visszatér az album első száma 59 másodpercben (Wasted Reprise), ez is azt jelzi, amit az egész Pearl Jam életmű – ilyen gesztusokat csak egy valóban nagy zenekar engedhet magának.
Talán erős a kijelentés, de a Pearl Jam a garázsrock Beatlese.
Kiadó: Sony BMG
|
