|
A Deladap egy bécsi együttes, és a Monarchia legszebb hagyományait folytatja. Előző lemezük a Cigani Ruzsa igazi fúziós, elektronikus-világzenés-dzsesszes album lett, könnyed slágerekkel, erre bólogathatnánk, hogy vállalható popzene, mit vállalható, hallgatandó. Miért is lenne rossz? Az elektronikus alapokat a prágai Stani Vana szolgáltatta, a lelket a Pestről Bécsbe szakadt dzsessz-bárzenész Barkóczy Tibor és lánya Stoika Melinda zongorája és énekhangja adta. Egy prágai elektro-guru és egy pesti bárzenész találkozása Bécsben, ez olyan szép, hogy rossz már nem is lehet, és jó is lett nagyon, meg sikeres, szerettük is, koncerteztek is itthon.
A Dela Paji albumon már nem zenél a távozó Barkóczy és nem énekel Melinda, jött viszont két szlovák énekesnő Eva Banyakova és Simona Senkiova, jött román tangóharmonikás, orosz vendégénekesnő, szerb és magyar zenész, orosz vendégénekesnő, sőt még a Frank Popp Ensemble kiválósága Philip Noha is közreműködik a lemezen.
Mindez megnyugtató egyveleget, kifinomult egységet és megbízható minőséget ígér. És meg is kapjuk, csak sajnos a roma zenét ettől kissé kilúgozott formában terítik elénk. A világzenéért lehet lelkesedni, de meg kell békülnünk vele, hogy a zenekarok kilencven százaléka sajnos hihetetlenül unalmas. Azért unalmas, mert a népzenében lévő kirobbanó energiát lefojtják, amikor „szalonképesebb” vagy kifinomult műfajokkal ötvözik, mint a pop vagy a dzsessz. A Dela Paji annyira finomított, hogy több helyen latin zeneként hat az egyébként kiforrott közép-európai egyveleg. Már-már azt hittük lambada albumot toltak elénk, pedig nem. Csak a zenét keverték addig, amíg pszeudo-latin music született. Azért nem rossz album ez, a Dela Paji és a Goldregen N.O.H.A. mixe kifejezetten jó, de jó fúziós albumok titkát nem sikerült megfejtenie. Nem tudta ötvözni a népzene energiáját a kifinomultabb stílusokkal. Hiányzik a szikra.
Hazai kiadó: Deep |
